Posted on

Vizsgálati módszereink 2.

Pszichomotoros fejlettség vizsgálata a SEED Fejlődési Skálával

A gyermekek fejlődésmenete egyéni módon, eltérően alakul, saját tempójukat követve. Egyes gyermekek kiemelkedő képességűek, korukhoz képest hamarabb lépnek előre, mások a kortársaktól lemaradva lassabban teljesítik az elvártakat. A fejlődés menetére jellemző az is, hogy akadnak olyan gyermekek, akik egyes területeken mutatnak elmaradást, míg mások több fejlődési területen is. Előfordulhat az is, hogy egy kisgyermek szórt teljesítményképet mutat.

Az eltérő, megkésett fejlődésmenet felismerése fontos szerepet játszik abban, hogy a korai életszakaszban megkezdődhessen a fejlesztés, így a kialakult elmaradást esetleg behozhassa a gyermek, vagy ha képességeinek határai ezt nem teszik lehetővé, akkor megakadályozzuk, vagy enyhítsük a másodlagosan kialakuló, általában a viselkedésben megjelenő problémákat.

A Skála 0-4 éves korú gyermekek egyik vizsgáló eljárása az eltérő fejlődésmenet diagnosztikájában.
A vizsgálattal a körvonalazódnak gyermekek képességei a korosztályuknak megfelelően, feltérképeződnek az erősségeik és gyengébb képességeik is, ezzel meghatározható a fejlettségi szint, valamint a képességek struktúrája.

A Skála elsősorban a fejlettségi szint megállapítása mellett segíti a fejlesztési lehetőségek, azok irányvonalának megfogalmazását, így a beavatkozás szakszerűen, időben, a gyermek együttműködési készségétől függetlenül elkezdődhet.
Értékelési rendszere fejlettségi kort határoz meg, illetve az elmaradás mértékét.

A skála 7 fejlődési területet vizsgál:

Nagymozgás:
A nagymozgáson belül vizsgáljuk a gyermek testtartását, fejkontrollját. A humanspecifikus mozgás fejlődés mérföldköveit fegyelembe véve a forgást, mászást, felülést, állást, járást. Speciálisabb helyzetekben a lépcsőzés, labdázás és az ugrás sajátosságait, amelyek meghatározott életkorokban érhetőek tetten.
finommozgás: a kézhelyzeteket, nyúlást, markolást és fogást, valamint az elengedés minőségét, változásait figyeljük meg.

Beszéd és nyelv:
A hallásválaszt és memóriát ellenőrizhetjük a befogadó nyelvi területtel. Ezek együttes értelmezése a beszédészlelésről ad képet. Emellett a kifejező nyelvi készségek, hangzók használata, a szavak megjelenése is nyomon követhető a különböző életkorokban. Itt jelennek meg a nyelvben kifejeződő szimbolikus gondolkodás elemei is.

Adaptáció, gondolkodás:
Vizsgálja a vizuális figyelmet: fixálást, követést, a szemmozgásokat, a hallási figyelmet, lokalizációt, a tárgyakkal folytatott spontán aktivitást, manipulációt. Kognitív képességek terén az egyszerű ok-okozati összefüggések felismerését, a tárgyállandóság alakulását, az analízis-szintézis, formaészlelés, formadifferenciálás, és a nagyságdifferenciálás fejlődését.

Szociális-érzelmi fejlődés:
A vizuális figyelem, vagyis a csecsemő, gyermek személyre orientáltsága, önmaga és mások megkülönböztetése, az imitáció, utánzás, a játék tevékenysége és a gyermek szocializációja kerül a megfigyelések fókuszába. .
öltözködés és egyszerű tisztálkodás, : a gyermek öltözködési és egyszerű tisztálkodási képességei kerülnek feltérképezésre.

Táplálkozás:
Két alterületre oszlik: nyelv- és ajakreakciók, saját táplálkozási viselkedés.
A skála fejlődési területenként és életkoronként különböző mennyiségű feladatot, kritériumot tartalmaz. Az egyes fejlődési területek vizsgálata nem elkülönítetten történik, hanem az adott időben és adott feladatvégzés közben globálisan, az abban megmutatkozott összes készséget, képességet figyeljük meg együttesen. Mivel minden terület egymással kapcsolatban áll, így egy eszközzel folytatott tevékenység során több fejlődési területre rálátunk, s tudjuk értékelni azt.

Összegezve: megfigyeljük a gyermek kontaktuskészségét, kooperabilitását, általános viselkedését, spontán tevékenységének minőségét, játékának szintjét, érzékszervi állapotát, figyelmének tartósságát és terjedelmét, kommunikációját, beszédállapotát, mozgásának állapotát (finom-, és nagymotoros mozgások, mozgásszabályozás, izomtónus, mozgásritmus), valamint a vizsgáló irányításának fogadását, mindezt a gyermek szabad tevékenysége és a konkrét, a skála feladatainak végzésében való aktív közreműködése által.

Posted on

Vizsgálati módszereink 1.

Az állapot és mozgásvizsgáló teszt

 

A szenzomotoros (érzékszervi mozgásos) szemléletű állapot és mozgásvizsgáló teszt a Hidroterápiás Rehabilitációs Gimnasztika Alapítvány által 1995 óta sikeresen használt vizsgálati módszer. A módszer Lakatos Katalin mozgáspedagógus nevéhez fűződik, aki egyben a budapesti HRG Alapítvány vezetője volt.

A mozgásvizsgálat az idegrendszer kéreg alatti integrációs működését vizsgálja, melyekre a kérgi (a tudatos és akaratlagos) működések épülnek. Ez a vizsgálati lehetőség azért fontos, mert ha a kéreg alatti funkciókban hiba, hiányosság, éretlenség mutatkozik, akkor a magasabb szintű, kérgi funkciók is érintettek lehetnek, ennek egyik (enyhébb) tünete az iskolaéretlenség, illetve a figyelem, a magatartás és a tanulás zavarai.

Az iskolai beválást hátráltató készségek és részképességek már hatéves kor előtt is felismerhetőek és objektíve vizsgálhatóak. A teszt képes kiszűrni 5-6 éves óvodások körében az organikus érintettséget, a részképességek és készségek területén található hiányosságokat.
 A gyenge teljesítményre összehangolt felzárkóztatást és fejlesztést tud felajánlani, kultúra-független, viszonylag rövid idő alatt felvehető, s az egyes mozgásfeladatok értelmezése nagyrészt a gyermek befogadó nyelvi készségére, a megfigyelő- és az utánzóképességére épül, valamint a lemaradás pótlására célirányos szenzomotoros fejlesztő programokat (HRG- és TSMT-I–II. módszerek) is képes felmutatni.

A teszt egyértelműen jelzi, hogy a gyermeknek mely készségek, képességek területén vannak elmaradások, melyek szorulnak fejlesztésre.Megállapítható, hogy a vizsgált gyermek problémáinak oka organikus, pszichés vagy pedagógiai. A teszt már ötéves kortól felvehető, így a hiányosságok esetén a felzárkóztatásra, fejlesztésre 1-2 év állhat rendelkezésre.
Az állapot és mozgásvizsgáló teszt öt nagy részterületen méri a szenzomotoros, pszichomotoros és motoros képességeket.
Az öt részterület:

  • Az idegrendszer érettségének vizsgálata
  • Mozgásvizsgálat
  • Testkép, térbeli tájékozódás, lateralitás vizsgálata
  • Taktilis terület vizsgálata
  • Ritmusvizsgálat

Fontos, hogy a vizsgálat délelőtti órákban, nyugodt környezetben történjen. A teszt felvételekor előny a szülő jelenléte, (passzív megfigyelőként) egyrészt a gyermek szorongásának oldására, ugyanakkor így ő is szembesül a gyermek esetlegesen gyengébb teljesítményével, és könnyebb bevonni őt a terápiába.

A vizsgálaton, teszt felvevője pontos utasításokkal fogalmazza meg a feladatokat, be is mutatja azokat, és lehetőleg nem segít azok végrehajtásában. Fontos, hogy feladat megtagadás, feladat helyzetből való kilépés is tünet. A vizsgálat során, nincs lehetőség az utasítás többszöri elismétlésére, illetve a feladat megismétlésére. Az indok, hogy erre egy 45 perces tanórán, nagy osztálylétszám esetén sincs lehetőség.

A mozgásvizsgáló teszt értékelése:
A vizsgálatokat meghatározott szempontok alapján 2, 1 és 0 ponttal értékeljük. A vizsgálat végén az öt nagy terület egyes résztesztjeiben szerzett pontokat összeadjuk, és összehasonlítjuk a szerezhető maximális pontszámmal. Nem számolunk globális pontszámot, hiszen az öt nagy terület érettségének feltérképezése a célunk.

Optimális teljesítménynek számít, ha a gyermek valamennyi területen 75 % felett teljesít. Meg fog tudni felelni az iskolai elvárásoknak, mert alapkészségei ezt lehetővé teszik. Ha egyes részterületek vizsgálatai során szerzett pontszámok 50-75 % közötti, akkor enyhe érintettségre, feldolgozni való hiányosságra gondolunk. A terápia szempontjából nem mindegy azonban, hogy mely területek érintettek.

Jó teljesítménynek számít, ha a gyermek az I. III. és a IV. területen (idegrendszer-, testkép, térbeli tájékozódás, lateralitás- és taktilis terület vizsgálat) 75 % felett teljesít, de a II. és V. területen 50-75% a teljesítménye, akkor a gyermek alapvetően érett, és valószínű, hogy még nem volt elegendő alkalma mozgását változatos körülmények között csiszolni és ritmusérzéke sem kapott megfelelő direkt fejlesztést.
Ebben az esetben, a hiányosságok pótlására, csoportos szenzomotoros fejlesztési forma javasolt, a TSMT (Tervezett Szenzomotoros Tréning) módszerrel.

Életkornak nem megfelelő a teljesítmény, ha a gyerek a I.(Idegrendszer) és IV. (Taktilis ) területen 75 % felett teljesít, a többi területen viszont 75 % alatt. Ebben az esetben meg kell vizsgálnunk, hogy a gyermek környezete elég inger és információ gazdag. 5-6 éves életkorra, meleg, odafigyelő családi környezetben és a változatos óvodai foglalkozások hatására ki kell hogy alakuljon a megfelelő mozgásügyesség, koordináció, térbeli tájékozódás, ritmusérzék.
Enyhén megkésett, eltérő teljesítményről beszélünk, ha az idegrendszer érettségének vizsgálata 50-75 % közötti értéket mutat.

Ha az idegrendszer érettsége 50% alatti teljesítményt ad, és még másik két részterületen is 50% alatti eredményt kapunk, akkor kiterjedt megkésett teljesítményről beszélünk. Ebben az esetben egyéni, „testre szabott” TSMT módszer javasolt.

Posted on

A kognitív funkciók fejlesztése

Tanodánk augusztustól komplex kognitív fejlesztő foglalkozással bővül, elsősorban 3-6 év közötti gyerekek részére, fókuszálva az autizmussal élőkre, magatartás – és figyelemzavarral, hiperaktivitással küzdőknek, iskolába készülő gyerekeknek.

A kognitív képességek fejlettsége befolyásolja a tanulási képesség hatékonyságát, ezáltal elmondható, hogy a kognitív képességek fejlesztésével befolyásolható a tanulási képesség fejlettsége (Nagy, 1998).  A tanulás fogalmát vizsgálhatjuk pedagógiai és pszichológiai nézőpontból is. A pedagógiai paradigmák és a különböző pszichológiai irányzatok, nézőpontok alapgondolatainak összekovácsolása, a két tudomány nézőpontjainak összekapcsolása segíti a tanulás komplex, pedagógiai-pszichológiai megközelítését (Gaskó, 2006).

A kognitív, vagy más szóval megismerő funkciók gyűjtőfogalom, melyhez a következő területek tartoznak:
1. figyelem, megfigyelőképesség ( vizuális és auditív figyelem)
2. érzékelés-észlelés (vizuális, auditív, taktilis, kinesztetikus észlelés)
3. emlékezet (vizuális és auditív, rövid távú – hosszú távú emlékezet)
4. gondolkodási funkciók (csoportosítás, analízis-szintézis, ok- okozati összefüggések)

Mit, miért, és hogyan fejlesztünk?

1.A figyelem, megfigyelőképesség fejlesztése:
A központi idegrendszer sérülése mind a spontán, mind az akaratlagos figyelem működésére kihat. A környezet ingereire történő spontán odafigyelés csak nagy intenzitású, hosszantartó és a gyermekek számára kifejezetten felszólító jellegű ingerek esetén megfigyelhető. Ugyanakkor az akaratlagos figyelem még egyéni foglalkozásokon is hamar elterelődik. Az aktivációs szint ingadozása és a motiváció gyengesége nem teszik lehetővé a koncentrált, pontos, alapos megfigyelést. A fejkontroll, a fixáció, a célirányos nyúlás és a manipuláció gyengesége vagy hiánya és a társuló érzékelési és észlelési zavarok jelentősen leszűkítik a megfigyelhető tárgyak és jelenségek körét.

Célok:
A tanulók környezet iránti érdeklődésének kialakulása.
Új és régi, megszokott ingerek közötti különbségtétel képességének kialakulása.
Új inger jelentkezésekor spontán odafordulás kialakulása.
Egy-egy tevékenységnél való elidőzés.
Lehetőség szerint az összes érzékszerv használata egy-egy dolog alapos megfigyelésekor.
Az adott helyzet, tevékenység szempontjából fontos és jelentéktelen ingerek elkülönítése.
Feladatok:
A megismerési kedv felkeltése.
A figyelem tartósságának, elmélyültségének, terjedelmének fejlesztése.
Az akaratlagos, szelektív figyelmi funkciók fejlesztése.
A megosztott figyelem kialakítása (távlati cél).

2. Az érzékelés, észlelés fejlesztése
A súlyosan-halmozottan fogyatékos gyerekeknél a súlyos agykárosodás miatt az érzékelés, észlelés is nehezített. A biológiai károsodás történhetett az érzékszervben, az érzőideg mentén és az ingereket feldolgozó agyi központokban. A szintén az agykárosodás következtében kialakuló mozgáskorlátozottság tovább nehezíti az érzékelést, a mozgásos tapasztalatszerzést. Gyakran rontja a teljesítményt a meglassúbbodott pszichés tempó és az aktivációs szint ingadozása. Gyakori a figyelem és a motiváció gyengesége. Beszédképtelenség esetén, a beszéd kapcsolatteremtő, információkérő, aktivitást adó lehetőségeivel nem rendelkeznek. Ezért ahhoz, hogy ők is minél gazdagabb életet élhessenek, nagyon nagy szükségük van az őket körülvevő világ érzékszerveken keresztül megragadható tartalmaira.

Célok:
Érzékleti – észleleti tapasztalatok szerzésével az önmagukról és a szűkebb környezetükről való ismereteik bővülése.
A világ érzékszerveken keresztül megragadható tartalmainak segítségével a tanulók gazdagabb, intenzívebb, a környezettel interaktívabb, ahhoz jobban alkalmazkodó, jobb minőségű életet élhessenek.
Feladatok:
A tanulók hozzásegítése ahhoz, hogy önmagukról és a szűkebb értelemben vett személyi, tárgyi és természeti környezetükből érzékelési – észlelési tapasztalatokat szerezzenek.
Ezek segítségével az önmagukról és a környezetükről való ismereteik bővítése.
Részfeladatok:
A tapasztalt érzékelési – észlelési zavarok mögött rejlő okok (lásd: előzmények) társszakemberekkel (pl.: szemész, audiológus, neurológus) együtt történő feltérképezése és a velük közösen történő kezelése.
Az aktiváció, a motiváció erősítése.
A mozgásfejlesztés feladataihoz tartozóan az érzékelés, észlelés mozgásos feltételeinek javítása (a fejkontroll javítása a fixálás elősegítésére, kóros reflexek gátlása, leépítése; a manipuláció mozgásos feltételeinek javítása.), megfelelő testhelyzet biztosítása.
Az egyes érzékelési – észlelési területek fejlesztése:
látás, hallás, bőrérzékelés (tapintás, hő- és fájdalomérzékelés)
szaglás, ízlelés, egyensúly érzékelés, kinesztetikus érzékelés
testérzékelés, térérzékelés, az idő érzékelése. Ezek részeként az észlelési figyelem fejlesztése.
A fejlettségi szintet figyelembe vevő mennyiségű és minőségű inger biztosítása.
A tanulóknak a saját testükből és a külvilágból érkező ingerek iránti érzékenységének felkeltése, kialakítása.
Az ingerek felé való odafordulás, az azok megragadására irányuló képesség fejlesztése.
A lényeges ingereknek a lényegtelenektől való elkülönítése képességének kialakítása.
Az érzékletek, észleletek értelmezésének elősegítése az aktuális fejlettségi szintnek megfelelően.
A különböző érzékelési területek összekapcsolódásának, együttműködésének elősegítése, fejlesztése.
Az érzékletek, észleletek integrálódásának elősegítése.
Az érzékelési és mozgási folyamatok összerendeződésének elősegítése.

3. Az emlékezet fejlesztése
Az emlékezet sérülése a gyengébb, halványabb, hiányos, nehezen felidézhető és hamar elhalványodó emlékképekben nyilvánul meg. Mivel a beszéd hiánya és a manipuláció, valamint a fixálás gyengesége miatt a kommunikáció jelentősen akadályozottá válik, az emlékezet működésének objektív megítélése nehéz.

Célok:
A gyermekek olyan fejlettségi szintre való eljuttatása, hogy emlékezzenek:
a mindennapos események egymást követő mozzanataira,
kialakult szokásokra a családban, a csoportban,
a begyakorolt korrekciós mozgásformákra, a testhelyzetekre,
korábbi élményekre, tapasztalatokra, a napirendre,
egy adott dolog (szűkebb–tágabb környezetünk tárgya, jelensége, stb.) megismerése során szerzett különböző érzékletekre, észleletekre.
Feladatok:
A fejlettségi szintet figyelembe vevő bevésés,
a fejlettségi szintet figyelembe vevő felidézés,
a rövid, majd a hosszú távú emlékezet fejlesztése.
A különböző érzékelési területek érzékletei és észleletei megőrzésének elősegítése:
látás, hallás, bőrérzékelés, szaglás, ízlelés, egyensúly, kinesztézia, térészlelés, az idő észlelése.
A különböző érzékletek és észleletek összekapcsolódásának, integrálódásának elősegítésével a felidézés megkönnyítése.
Egyszerű összefüggések felismertetése, megtanítása a felidézés elősegítése céljából.
A kommunikáció fejlesztése, amely lehetővé teszi az emlékképek kifejezését.
A cselekvések mozgásos feltételeinek javítása, amelyek szintén az emlékképek kifejezését szolgálják.
Jelek, szimbólumok kialakítása, melyekkel bonyolultabb eseményeket, történéseket idézhetünk fel egyszerűbben.
Szoros kapcsolattartás a szülőkkel az üzenő füzeten keresztül az iskolai és a hétvégi eseményekről, hogy ezek később is felidézhetők legyenek.

4. A gondolkodás fejlesztése
A halmozottan fogyatékos gyermekek esetében a gondolkodás kialakulásának elengedhetetlen feltétele a mozgás, mivel a gondolati síkon való műveletvégzés csak a konkrét tárgyakkal történő cselekvés és sok-sok gyakorlás talaján alakulhat ki. A tárgyi tevékenykedések közben jelentkező problémák megoldása csak fokozatosan függetlenedik a cselekvéstől, és a szavakban történő kifejeződésen keresztül vezet a képzeletben történő megoldások kereséséhez, a gondolkodáshoz. A beszéd, a mozgás és az értelmi képességek sérülésének következtében a gondolkodási műveletek kialakítására és gyakoroltatására még a cselekvés szintjén van szükség.

Célok:
Önmaguk megismerése, azonosságtudatok és én identitásuk kialakulása.
Szűkebb és egyre bővülő környezetükben való eligazodás.
Tárgyi környezetük birtokba vétele.
Személyi és tárgyi környezetükre való hatás gyakorlása.
A környezet változásaihoz való alkalmazkodás.
Egyszerű probléma-megoldási módozatok megismerése és alkalmazása (kommunikációs problémáikra, céljaik elérésére, akaratuk keresztülvitelére, stb.).
Feladatok:
A környezet megismertetése, felfedeztetése.
Elemi fogalomrendszer kialakítása, ismereteik rendszerezése, új ismeretek elhelyezése, színek, formák megismertetése.
Főfogalom alá rendelés.
Különbségek megfigyeltetése.
Változás megfigyeltetése.
(Logikai)- funkcionális összefüggések megfigyeltetése.
Analizáló – szintetizáló képesség fejlesztése.
Hiányok pótlása
szimmetria
rész-egész viszony.
Általánosítás, konkretizálás.
Analógiás gondolkodás fejlesztése.
Téri, idői tájékozódás fejlesztése.
Testfogalom fejlesztése.
Szám- és mennyiségfogalom fejlesztése.
Társadalmi szokások, elemi szabályok megismertetése, elsajátíttatása.
Hangulatok, érzelmek felismertetése.
Kreatív gondolkodás, képzelet fejlesztése.

Posted on

Megkésett beszédfejlődés – beszédfejlesztés

Az ember alapvetően társasági lény. A környezetével folyamatosan kontextusban van. A kommunikációja állandóan jelen van, ezzel igazodik a világban, a világhoz. A kommunikáció alapvető eleme a beszéd.
A gyermek számára nagyon nehéz kezdetekben a beszéd elsajátítása, mert nemcsak beszélni tanul, hanem a mozgást, valamint a társadalmi szokásokat is egyszerre kellene elsajátítania. Az életük során ezek harmonikus fejlődése felborulhat.

A beszéden keresztül neveljük a gyermekeinket, így természetes, hogy a fejlődésében legfontosabb színtér a család (ezen belül is az édesanya). Leginkább a családi mintától függ a gyermek beszédprodukciója, szókincse. Minél többet és jobban tud beszélni egy gyermek, annál jobban megérteti magát a környezetével.
Már egészen korán, kb. a 6. héttől elkezdenek játszani a csecsemők a beszédszerveikkel. Hosszas torokhangot produkálnak, buborékot fújnak a nyálukkal, ezek később egyre színesebbek és változatosabbak lesznek. A sírás is rendkívül változatos, éhséget, fájdalmat babusgatásra vágyást stb. fejezhetnek ki. Később a gagyogás, gügyögés korszakában már összetettebbek a hangadások, minden hangulatot, szükségletet ki tudnak fejezni.

Nagyon fontos megemlíteni, hogy az anyanyelv tökéletes elsajátításához a beszéd észlelése, megértése, valamint a kifejezése, produkciója együttesen jelen kell, hogy legyen.
Megkésett, vagy akadályozott beszédfejlődésről általában akkor beszélünk, ha ép érzékszervek, ép intellektus és megfelelő beszélő környezet ellenére sem indul meg a beszéd 3 éves kor után.

Megkésett beszédfejlődés főbb tünetei:
Enyhe ragozási hibák, nyelvi fordulatok nehézsége, grafomotorika terén némi gyengeség. Általában a tünetek 4-8 éves korra teljesen eltűnnek.

Az akadályozott beszédfejlődés (fejlődési diszfázia) tünetei lehetnek:
Enyhék és súlyosabbak is, és 8 éves korra a nyelvi formákat nehezen sajátítják el; a beszédértés és produkció is érintett, minden szinten eltérés tapasztalható; nem színes, vagy teljesen kimarad a gagyogás- gügyögés korszaka (leginkább mutogatással fejezi ki magát a későbbiekben); nem megfelelő a ragok és nyelvi szerkezetek használata; sok a hangképzési hiba, hang és szótagcserék, kihagyások, torzítások, kiterjedt pöszeség; fáradékonyság, lassabb mozgásfejlődés, motoros diszpraxia (ügyetlenség), téri orientációs nehézségek, szociális kapcsolatok beszűkülése stb.; jellemző még a lassan gyarapodó szókincs. Természetesen, ha a gyermek már 3 éves kor előtt is jelentős elmaradást mutat beszéd- és nyelvi fejlődésében, már szakemberhez (logopédus) tanácsos fordulni. (Akkor is, ha a gyermek beszédét csak a közvetlen környezet érti meg.)

Más a nemek közötti megosztottság is.
A kislányoknál már két éves kor körül folyamatos beszédről beszélhetünk, míg a fiúknál 2,5 éves korra tehető ez a határ (természetesen ez nem törvényszerű, lehetnek eltérések, más okok, körülmények a beszédfejlődése eltérő voltára).

A vizsgálatok közül elsődleges a hallászavar, csökkenés kizárása. Ha problémák merülnek fel a megfelelő szakorvos (audiológus) felkeresése szükséges. Mi is megfigyelhetjük, hogy a gyermek hallásával vannak- e problémák:
-kedveli-e a csörgőket és más zajt adó tárgyat
-reagál-e a környezete hangjaira, és keresi- e azok forrását
-odafordul-e a hang irányába, jelez- e vissza, ad- e ki hangokat,mindig odanéz- e arra aki, vagy ami hangot ad
-szereti-e a zenét, éneket, koncentrál- e ezekre
-ismétel- e úgy hangokat, hogy nem látja az illető?
Ha ezen a téren nincs eltérés, megfigyeljük, hogy a neki közvetített beszédre hogyan reagál, megérti- e. Felismeri-e a nevét, családtagjait, érti-e az egyszerűbb utasításokat, és megoldja- e. Érti-e az egyszerűbb nyelvi magyarázatokat, kifejezéseket, névmásokat , névutókat, kérdéseket (mit, mikor stb.).

A beszédmegértés és kifejezés területén tapasztalt bármilyen eltérésnél a család forduljon a megfelelő szakemberhez, intézményhez: szakszolgálat, nevelési tanácsadó, gyermekneurológus,fejlesztőházak.
A beszédfejlődés késésének számos oka lehet, többek között: öröklés (főleg apai ágon); szülési sérülés (mely az agy beszédért felelős területét érinti); koraszülöttség, súlyos testi gyengeség, agyi érés késése, motoros diszpraxia, és más környezeti hatások.

Hasznos link:
http://www.prae.hu/prae/gyosze.php?menu_id=102&jid=39&jaid=577

http://fejlesztohaz.hu

Posted on

Mozgásfejlesztés – Hintáztass!

Arról a gyerkőcről mondható el, hogy jó az egyensúlya, akinek az egyensúlyszerve teljes összhangban működik az érzékszerveivel és a mozgásával. Ehhez azonban sok-sok gyakorlás szükséges, és az, hogy minél több és minél sokszínűbb ingerek érjék a gyermekeket az első életévekben.

Odabent
Már az anyaméhben a 20. hétre teljesen kifejlődik, és jól működik az egyensúlyszerv. A magzat már ekkor képes érzékelni a gravitációt, testének finom elmozdulásait, ringásait a magzatvízben, amelyeket az anya minden mozgása, járása, helyzetváltoztatása, sőt a lélegzetvétele kelt. A magzat elhelyezkedését a méhben, a baba fejének, törzsének és végtagjainak mozgásait, – melyeket a 4D ultrahangfelvételeken is láthatunk, és a várandós mamák ebben az időszakban kezdenek megérezni – úgyszintén az egyensúlyrendszer működése befolyásolja. Részben ezen magzati mozgások révén történik a fej beállása a szülőcsatorna irányában, ami a normál szülés lezajlásának fontos előkészítő szakasza.

Hinta-palinta

Hol van és hogy működik az egyensúlyszervünk?
A koponyánk két oldalán a dobhártya mögött lévő belső hallóüreg csontos szerkezetébe ágyazottan található az egyensúlyszervünk. Tökéletes működésének a segítségével érzékelni tudjuk a testhelyzetünket, és képesek vagyunk megtartani az egyensúlyunkat. A vesztibuláris rendszernek is nevezett érzékszervünk apró csontos üregek és ívelt csövecskék bonyolult labirintusa. A tér három irányában álló félkörös ívjáratok érzékelik és pontosan mérik a fej forgásait, valamint az előre, hátra és oldalra történő elmozdulásait. De nem csak a fejmozgások irányát, hanem azok gyorsulását és lassulását is megmérik.

Hogyan?
A csontos üregrendszert egy speciális folyadék tölti ki, amely a fej helyzetváltozásaira tehetetlenségénél fogva elmozdul, és meglebbenti a járatok falán elhelyezkedő érzékelő szőrsejtek sokaságát. Az így keletkező érző ingereket az egyensúlyozó ideg összegyűjti és eljuttatja az agyba.

Idekint
Az a tény, hogy a vesztibuláris rendszer már a méhen belül teljesen automatikusan funkcionál, nem jelenti azt, hogy a jó egyensúly egy velünk született képesség. A megszületés után a rendszert tovább kell fejleszteni, és össze kell hangolni a többi érzékszerv működésével.
A gyermek idegrendszerének meg kell tanulnia, hogyan hangolja össze a látást az egyensúlyozással annak érdekében, hogy a törzs helyzetétől függetlenül a két szem mindig vízszintesen maradjon, mert így látható legjobban a tér. A hallásnak is be kell kapcsolódnia a tájékozódásba, hogy segítse az egyensúlyi rendszert azáltal, hogy azonosítja a hangok irányát és távolságát. A tapintás, a bőrön és az izmokon keresztül érkező ingerek információkat adnak a saját test térben elfoglalt helyéről, és a különböző testrészek egymáshoz viszonyított helyzetéről.
Akár a várandósság alatt, vagy a megszületés után bekövetkező egyensúlyszervi vagy idegrendszeri eltérések, avagy azok komplex működését hátráltató okok miatt a gyerkőc egyensúlya nem lesz megfelelő. A különböző életkorokban a következő tünetek figyelhetők meg:
• Magzati tartási rendellenességek, farfekvés
• Eltérő mozgásfejlődés, izomtónus eltérések a csecsemőkorban
• Vakmerő, vagy túl bátortalan járás és futás
• Gyakori sérülések, elesések
• Félelem a magasságtól vagy a mélységtől
• Nem szeret hintázni, vagy éppen túl sokat pörög-forog
• Hiányos a testséma, nehéz a tájékozódás
• Ügyetlen a mozgása, nehezen tanul új mozgásokat, sportot
• Rossz a testtartása
• Tanulási és magatartási problémák az iskolában
• Tériszony, utazási- és tengeri betegség felnőtt korban is

A ringatástól a körhintáig
Az egyensúly fejlesztésének legősibb és legjobb módja a ringatás, a hintázás. A lassú mozgások megnyugtatóak, a gyorsabbak, lendületesebbek pedig felpörgetik a gyerkőc figyelmét és a hangulatát. Mindegyik fejlesztő, érlelő hatású, de másképp fejtik ki hatásukat. Az egyensúly fejlődése természetes folyamat, ezért törekedni kell arra, hogy a hintázás soha ne legyen direkt feladat. Minden baba és nagyobbacska gyerkőc másként reagál ezekre az úgynevezett vesztibuláris ingerekre. Ha a hintázástól túlságosan izgatott lesz, esetleg azt látjuk, hogy nem kellemes a számára, netán fél, akkor lassítsuk a tempót, változtassuk meg a lendítések irányát és az erősségét. Ha egyedül nem mer ráülni a hintába, akkor vegyük az ölünkbe és úgy üljünk bele. A szorongó gyermekeknél apró lépésekben vezessük be, és fokozatosan nyújtsuk meg a hintáztatások időtartamát. Amikor már ő maga is szívesen hintázik, csak akkor ismertessük meg egy újabb hintaféleséggel, vagy lendülési, forgási móddal.

Első év
Minden pici baba élvezi a gyengéd, lassú ringatást, hiszen az anyaméh biztonságára emlékezteti.  Minden édesanya ösztönösen tudja, hogy ringatva lehet a leghamarabb megnyugtatni vagy elaltatni a babáját. Minél gyakrabban kapja meg ezt a pici, annál jobban fejlődik és gyarapodik, kevesebbet sír, nyugodtabban alszik és később az egyensúlya is fejlettebb lesz.
Ringathatjuk a kezünkben tartva vagy hordozókendőben, egy hintaszékben ülve vagy sétálgatva. Belefektethetjük a bölcsőbe vagy a babahintába és tologathatjuk egy babakocsiban. Az első 6-8 hónapban nem szabad a csecsemőket ültetve hintáztatni, mert a törzsük ehhez még fejletlen.
A babahintában fekve, majd később ülve egyaránt elhelyezhetjük a gyermeket. Egypontos felfüggesztése révén minden irányba lökhetjük és elforgathatjuk. Az állítható rugós rögzítése és a tetszés szerint állítható kötélhossza lehetővé teszi, hogy fel-le rugózva is mozogjon. A már biztosan ülni tudó baba lába a talajt is érheti, és talpával ellökheti magát, ülve rúgózhat, így ügyesedhet a lába is.adamo_cikk_2016.11.21.
Ha nincs hinta, akkor egy lepedőre fektetve is tudjuk hintáztatni a babánkat. Megfoghatjuk a négy sarkát, vagy egy kis barkácsolással rögzíthetjük a plafonra vagy az ajtófélfára.
Ha a pici már tud ülni, akkor jöhet az ülve hintáztatás. A legtöbbjüknek ez nagyon élvezetes játék. A test térben való gyors elmozdulása erőteljes ingert ad az egyensúlyozó rendszernek, de új és érdekes hatással van az egész testre – gondoljunk a hirtelen elinduló liftben a bukfencező belső szerveinkre. Emellett a lendülő hintában a pici az arcán érzi a levegő suhanását, a hajának libbenését, mindezt a folyton változó látvány izgalmassága gazdagítja.
A lendülések közben azonban a fejtartást és a törzstartást is állandóan kontrollálnia kell. Az idegrendszernek óriási kihívás, hogy számtalan izomcsoportnak kell egyszerre kiadnia a helyes utasítást a megfelelő testtartás, vagyis az egyensúly megőrzéséért.
Hintáztatás közben úgy helyezkedjünk el, hogy a pici jól láthassa az arcunkat. Az ismétlődő közelítés és távolítás közben a baba szemei aktívan fókuszálnak, így összekapcsolódnak az egyensúlyszervből és a szemből érkező információk, és a két rendszer együttműködése tökéletesedik.
Ha közben még énekelünk is, vagy zenét hallgatunk, akkor az elmozdulásokhoz képest állandóan változik a hang iránya, ezzel a hallási figyelem és a hallási tájékozódás is fejlődik.

Nagyobbaknak
Egy kicsit elfeledett régi játék a hintaló. Nagy előnye, hogy a gyerkőc nem tudja felborítani, bármikor ráülhet, leér róla lába, ezért biztonságosan használhatja. Mivel „állat”, ezért szívesen játszik vele, megeteti, simogatja, mint az igazit. Ülhet rajta akár egy királylány, vagy egy hős lovag.
A mérleghinta viszonylag kevés mozgásszabadságot enged, mégis a fel-le haladó mozgásdinamikával különleges hatást vált ki az idegrendszerben, ami igen fejlesztő hatású.
A körforgó a körhinta kistestvére, mert a sebessége szabályozható, az ülések fixen maradnak. Óvatosan kezdjük el a használatát, mert a gyerkőc a tekintetével nehezen tudja követni a forgó mozgást. Az egyensúlyszervbe és a szembe két különböző inger érkezik, így az idegrendszer összezavarodik. Ha nem vagyunk elég körültekintőek, akkor az egyensúly felborul, a gyomor felkavarodik, a gyerkőc nem ül bele többet szívesen.
A madárfészek hinta inkább szabadtérre való. Elég nagy ahhoz, hogy háton fekve, hasalva, négykézláb, ülve vagy állva használják a gyerekek, egyszerre akár ketten-hárman is. A különböző testhelyzetekben más és más jellegű ingerek érik a vesztibuláris rendszert, és az egyensúly megtartása is hihetetlenül összetett mozgáskoordinációt kíván. Ez a hinta típus a legfejlesztőbb hatású a kisgyermekkorban.

Bármelyik hintát is választjuk, mindig figyeljünk arra, hogy a gyerkőcnek mi a legjobb. A kevesebb több! A hintázás mindig legyen öröm!

Forrás: gyermekmozgasfejlesztes.hu